“Arbatel: De Magia Veterum” (Arbatel: Az ősi varázslat) egy híres grimórium, vagy varázslatokat tartalmazó kézikönyv, amely először 1575-ben jelent meg Svájcban.
+ Imádkozz az Arkangyal Hanielhez, hogy vonzz a szerelmet
Az Arbatel főleg az “Ars Paulina” nevű részéről ismert, ami a szellemek és angyalok behívására és irányítására összpontosít. Ez a könyv a reneszánsz varázslattal foglalkozó számos más mű közül az egyik legfontosabb és legbefolyásosabbnak számít.
Az Arbatel más kortárs grimóriumoktól eltér pozitív hangvételével és természetes varázslatra, valamint a spiritualitásra való összpontosításával, ellentétben az akkori más művekben gyakori ceremóniális varázslattal és a démonokkal kötött egyezséggel. A könyv tanácsokat és utasításokat ad arról, hogyan élhetünk erényes életet, és hogyan használhatjuk a varázslatot saját és mások javára, hangsúlyozva a morál és vallás fontosságát a varázslat gyakorlásában.
Az Arbatel több “Aphorismi” vagy aforizma nevű részre van osztva, mindegyik más-más aspektusokat tárgyal a spirituális életről és a varázslat gyakorlásáról. Ezek az aforizmák útmutatásokat tartalmaznak arról, hogyan kell kapcsolatot teremteni a spirituális entitásokkal, hogyan lehet bölcsességet és tudást szerezni, és hogyan lehet varázslatos kísérleteket végezni.
Állítólag az Arbatel 1575-ben íródott. Ezt az időpontot a 1536 és 1583 közötti időszakra vonatkozó szöveges utalások támasztják alá. Azt tartják, hogy az Arbatel végső szerkesztője a svájci orvos, Theodor Zwinger volt, és az olasz nyomda, Pietro Perna adta ki. Az író személye ismeretlen maradt, bár azt feltételezik, hogy egy Jacques Gohory nevű férfi lehet az író. Zwinger és Perna mellett Gohory is paracelsusi volt (ez egy csoport volt, amely Paracelsus orvosi és terápiás elméleteit követte).
Mindazonáltal a könyv továbbra is népszerű és tiszteletben tartott az okkultizmus, a varázslat története iránt érdeklődő kutatók körében.
